A szovjet ötéves tervek emberi költsége

tovább: hogyan vette magához az újszülött szovjet állam a kapitalista segítséget és hallgatta el

nyilvánvaló, hogy a külföldiek tudni akarták, milyen a munkakörülmények és az életkörülmények. Egy német ‘információs csoport,’ szervezett segítségével a SZOVJETUNIÓ Külügyi látogatott Szaratov, Sztálingrád, Észak-Kaukázus-Krím-félszigeten, Magnitogorsk, Cseljabinszk, majd más városokban. Nem találtak elhagyott felszerelést., Csak azt látták, hogy a fiatal szovjet technikusok elképesztő képességeket és találékonyságot mutatnak – ugyanakkor a gyári gépeket olyan intenzitással használták, hogy 10-15-ször gyorsabban elhasználódtak, mint az USA – ban és Európában-a gépek folyamatosan használatban voltak.

ugyanez mondható el az emberekről. 1936-ban William C. Bullitt, az Egyesült Államok első Szovjetunió nagykövete ezt írta: “a Szovjetunióban az életszínvonal rendkívül alacsony, talán alacsonyabb, mint bármely európai országé, beleértve a Balkánt is., Ennek ellenére a Szovjetunió városainak ma van a jólét érzése. 1914 óta olyan rettenetesen szenvednek a háborútól, a forradalomtól, a polgárháborútól és az éhínségtől, hogy ahhoz, hogy elegendő kenyérük legyen enni, mint ma, szinte csodának tűnik.”De tényleg volt elég kenyérük enni?

az emberi költség

Ha a gépek non-stop futottak, mi a helyzet a szovjet munkavállalókkal?, Nos, akkoriban kevés idő volt a pihenésre. 1929-1931-ben a szovjet naptár megváltozott az ötéves tervek igényeihez – a 7 napos hét helyett 5 napos hetet vezettek be. A munkavállalóknak 4 napot kellett dolgozniuk egy szabadnappal – de ez nem volt mindenki számára azonos nap, az emberek műszakban dolgoztak, hogy a gépek még egy napig sem álljanak tétlenül. Ez azt jelentette, hogy mindenki számára 42 százalékkal csökkent a teljes éves szabadnap.

mi a helyzet az élelmiszerrel? A Szovjetunió megkapta a pénzt az ipari forradalom exportálásával növények, gabona, amely lecsapolt élelmiszer az egész országból., 1928-ban minden gabonakészletet, amelyet a parasztoktól, a mezőgazdasági termékektől és más áruktól lefoglaltak, külföldre küldtek. 1928-ban az export 7,4 millió rubelt tett ki. 1929 — ben 3-szor több volt-23 millió rubel. Egy kilencszeres ugrás 1930 – ban-207 millió rubel.

nyilvánvaló, hogy a Szovjetunióban ez szörnyű hiányt eredményezett. Még a külföldi munkavállalók számára is. “Csak szappan. Fel kell függeszteniük a főnököket az első fán. Sorok ebédre… ” – egy amerikai munkás Nyizsnyij Novgorodban írta az 1930-as években. “két hónapig nem kapunk zsírt, még tejet sem. Nem vásárolhatunk a piacon., Ha az étel nem javul, akkor el kell mennünk ” – írta egy másik kortárs külföldi. 1934-1935-re a külföldiek nagy része, miután megosztották értékes termelési tapasztalataikat, el kellett hagynia. Mi maradt az oroszoknak?

Bővebben: az 1930-as évek SZOVJETUNIÓJA 3 Amerikai szemében

az 1920-as évektől a városokban az ételeket Élelmiszer-bélyegekkel kezdték el adagolni. Nem mindenki kapta meg a szükséges adagokat., Az állambiztonság arról számolt be Sztálinnak, amit a munkások mondtak: “ez a hal rothadt, mint az egész ötéves terv. Ha minden nap egyre rosszabb lesz, akkor a jövőben semmi jó nem várható. A munkavállalókat most annyira megalázzák, hogy rosszabbul táplálják őket, mint a szarvasmarhákat. Késleltetett jövedelem, nincs pénz.”Az 1930-as években nem csak az élelmiszereket, hanem az olyan árucikkeket, mint a ruházati és higiéniai termékek, nehéz volt beszerezni.

a munkavállalók életkörülményei szintén szegények voltak., A nagyvárosokban a legtöbb ember túlzsúfolt kommunális apartmanokban, vagy ami még rosszabb, laktanyákban és faházakban élt-még Moszkvában és Szentpéterváron is.

az eredmények: ötéves tervek mint csalás

nagyon nehéz felmérni az ötéves tervek valós eredményei, mivel a Szovjetunió közgazdászai által szolgáltatott számok nagyon gyakran megkérdőjelezhetők. Mégis, itt van, ami van., 1928-hoz képest 1937-re a szovjet vastermelés 439% – kal nőtt. Acél-412%. Szén-361%. Fémvágó gépek gyártása-2,425%. Az összes termelés 80%-át az 1.és 2. ötéves tervek során épített gyárakban végezték. Ebben az időben több mint 4500 új iparágat indítottak a Szovjetunióban. A teljes munkaerő termelékenysége 90 százalékkal nőtt.,

az 1938-1942-re tervezett harmadik ötéves tervet a második világháború kezdete megzavarta: még 1939 – ben is az államnak élesen növelnie kellett a katonai iparra fordított kiadásokat; 1940-re a költségvetés mintegy 33% – ára nőtt, 1941-re-43% – ra. A háború akkor tört ki, így nem volt sok idő a tervezésre.

a negyedik ötéves terv 1946-ban jelent meg., Sztálin követelte a SZOVJETUNIÓ, hogy évente készítsen “akár 50 millió tonna vas, akár 60 millió tonna acél, akár 500 millió tonna szén, akár 60 millió tonna olaj…” A valóság az, hogy 1946-ban csak 10 millió tonna vas volt vetve, 13.3 millió tonna acélt termelt, 21,7 millió tonna kitermelt olajból… Az ország nem csak azonnal felépül, és hatékonyabbá után egy pusztító háború. Valójában Sztálin irreális követeléseit csak 1961-ben 15 év után teljesítették.

a tervezett gazdaság, a történelem megmutatta, óriási csalásnak bizonyult., A szovjet közgazdászok, könyvelők, politikusok gyakran egyszerűen meghamisították a termelés számát, hogy megfeleljenek a szükséges igényeknek, vagy újrakalibrálták a terveket: például a hatodik ötéves tervet (1956-1960) egy “hétéves terv” váltotta fel, stb. Összesen 13 ötéves terv volt a Szovjetunió történetében-ezek közül az utolsó 1989-ben került bevezetésre. De a háború utáni idők óta ezt a tervezést csak papíron hajtották végre – az ország és népe a valóságban élt, gyakran kemény és gyötrelmes, de nem a kormányhivatalokban létrehozott valóság.