láttál Már egy régi film, ami már nem dobja ki az a furcsa, félig Angol, félig Amerikai akcentussal által foglalkoztatott színészek a harmincas években, majd negyvenes? Ha a Viszonyt Emlékszem, elfújta a Szél, and Breakfast at Tiffany ‘s mind a tanulmányt az Amerikai filmek, miért Cary Grant, Scarlett O’ Hara, pedig Audrey Hepburn minden hang, mint ők már közelítése, a tea süteménnyel?,
a transzatlanti akcentus (vagy a Közép-Atlanti akcentus) a keleti part menti gazdag iskolákban és a hollywoodi filmstúdiókban tanított beszédstílus volt a tizenkilenc tízes évektől a negyvenes évek közepéig. Bár a legtöbb felszólaló-köztük Julia Child, Franklin D. és Eleanor Roosevelt, Jackie Kennedy Onassis, Bette Davis és Norman Mailer – az Egyesült Államok északkeleti részéről üdvözölték, az általuk megosztott akcentust aligha lehet regionális nyelvjárásnak nevezni.,
Ha 1925-ben egy bostoni vagy New York-i utcán sétálnál, akkor egy hasonló hodge-podge-ot találnál az akcentusokkal, mint amilyenekkel ma a natív New York-iak dicsekedtek. Nem lenne sok h-csepegés-a kiejtés a szavak, mint az “emberi” vagy “hatalmas”, mint “te-ember” és “yuge” (gondolom Bernie Sanders) – és rengeteg, hogy a klasszikus Brooklynite varázsa megtalálható kifejezéseket, mint ” ovah theah deah. Valójában az egyetlen hely, ahol valószínűleg belefutna a transzatlanti Akcentusba, lehet az Upper West Side vagy más gazdag környék., Ott, emberek éves magániskolai képzés r-kevesebb kiejtés és váltás wh a hw’s (“fehér” vagy “amely” lesz “hwite” és “hwich”) bővelkedett. De nagyon kevés, ha ezek közül bármelyik, beszélt így természetesen.
az állami iskoláktól a “Talkies”
miért műveltek ezek a gazdag emberek mű-Brit akcentusokat? A huszadik század elején a klasszikus színházi színészek szokása volt a felső osztályú brit Akcentusok utánozása a színpadon., Sokan követték William Tilly Ausztrál fonetikus tanításait, aki bevezette az angol nyelv fonetikusan következetes szabványát – az úgynevezett világ angol nyelvet -, amely végül “majdnem egy évszázadig meghatározza az amerikai klasszikus színjátszás hangját (lovag).”Érdekes, hogy maga Tilly kevés érdeklődést mutatott a színészet iránt. A nyelvi prescriptivist, ő bátran jelölt világ angol a ” class-alapú akcentussal.”Más szóval, azt jelentette, hogy kell használni, mint egy marker egy “művelt, “”művelt,” vagy “Kulturált” személy.,
a World English eredetileg néhány követőt vonzott a New York-i állami iskolai tanárok és az angol nyelvtanulók körében, de nagy filmes esemény kellett ahhoz, hogy az akcentus belépjen a társadalom felső-echelonjainak mainstreamjébe.
1927-ben a Warner Bros és a Vitaphone Corporation kiadta az első nagyjátékfilmet, a “talkie” – t-egy fekete-fehér filmet, a The Jazz Singer-t. Megjelenése a némafilm korszakának végét és a hangosfilmek bevezetésének kezdetét jelezte. Ez az első alkalom, hogy a mozi szupersztárok hangját hallották a nagy képernyőn., És sok színészt kevésbé izgatott a vokális teljesítmény további nyomása. Clara Bow, a húszas évek szupersztárja, híresen gyűlölte a “Talkie-kat”, és 1930-ban, mindössze huszonöt éves korában karrierje hirtelen véget ért, amikor szanatóriumba engedték. Katherine Hepburn is küzdött az átmenettel. 1928-ban kirúgták első produkciójából, miután újra és újra elmosta sorait.
hamarosan sok színész, köztük Hepburn, elocution órákat vett, hogy hangjukat a nagy képernyőre képezzék., Akkor, 1942-ben, Edith Skinner – egy Broadway Tanácsadó, diák William Tilly – megjelent egy könyv, melynek címe Beszélni Különbséget, ami az első volt egységes szerkezetbe Tilly tanításai gyorsan vált a kézikönyv Hollywood standard angol.
a rendezők kedvelték az akcentust semlegességük és kifinomultságuk miatt, ami megkönnyítette az olyan filmekben való használatot, amelyek nem voltak beállításspecifikusak. Hamarosan az akcentus elsajátítása előfeltétele lett annak, hogy a színészek megpróbáljanak betörni az iparba.
a negyvenes évek közepére azonban az amerikaiak már nem vásárolták meg a semlegességi érvet., A transzatlanti akcentus talán megnehezítette, hogy valaki milyen utcán nőtt fel, de valószínűleg egy fehér kerítéssel és drága magániskolákkal rendelkező utca volt.
a siker egy pár áttörés szereplők különösen hiányzik a transz-atlanti akcentussal – beleértve Jimmy Stewart és Humphrey Bogart-amerikaiak végül kezdett látni magukat tükröződik a nagy képernyőn. Hamarosan az accent inherens klasszizmusát elutasították. Az ötvenes évek végére minden eltűnt.
hol van most a transzatlanti akcentus?,
bár az akcentus már rég elvesztette vonzerejét, a kortárs film és televízió időnként bólint rá, gyakran történelmi időjelzőként vagy a könnyű szatíra tárgyaként. Frasier-ben humorosan alkalmazzák a sznob daru testvérek; Az Éhezők Viadalán, Effie csecsebecse használja, a felesleges felső osztály gőgös, over-the-top tagja., A Star Wars Darth Vader mély bariton változatát használják, hogy hangsúlyozzák a helyzetben, magas hatóság, valamint Leia Hercegnő Amidala Királynő kapcsoló a hangsúly ki használ, csak akkor, ha részt vesznek a hivatalos politikai viták; az American Horror Story: Hotel, sorozatgyilkos, James Patrick Március valamint a cinkosa Miss Evers mind az akcentus, ami arra jó, hogy mark őket, mint tagjai az 1920-as években a felső osztály.,
akár utálod az akcentust a szomorú pretentiousness miatt, akár imádod, hogy trilling, mind-háromszoros hang, azt hiszem, mindannyian egyetértünk egy dologban: a transzatlanti akcentus korszaka nagyon hihetetlen mozit adott nekünk.
Janet Barrow azokról a helyekről ír, ahol a nyelv találkozik a történelemmel, a kultúrával és a politikával. A Bard College-ban tanult írni-olvasni, regényei az Easy Street és az Adelaide magazinban jelentek meg. Két év után Limában, Peruban, nemrégiben Chicagóba költözött.,
az ALTA számos nyelvi szolgáltatást kínál, beleértve a fordítást, a tolmácsolást, a nyelvi képzést stb.