a “népi” szó a “népzene” kifejezésben egy vidéki homogén közösséget jelent, amely a névtelenül létrehozott zene hagyományát hordozta. Senki sem komponált egy darabot; a kommunális gondozás generációi révén fejlődött ki. Az utóbbi években azonban a népzene egyre inkább a konkrét alkotók személyes—és szerzői jogvédett—termékévé vált. Egyre több közülük, sőt, nem vidéki, sem reprezentatív évszázados családi és regionális hagyományok., Gyakran város-bred átalakítja a népi stílus; aztán, miután egy szakmai gyakorlatot, amelynek során próbálja utánozni vidéki modellek az idősebb megközelítés népzene, írnak, majd hajtsa végre a saját dalok saját gondjait, aggodalmak. A nyugtalan fiatalok, akik az elmúlt öt évben az ilyen típusú népzene felemelkedésének elsődleges támogatója voltak, két előadót tekintenek kiemelkedő szóvivőjüknek. Az egyik a huszonhárom éves Joan Baez., Saját anyagát nem írja, programjaiban a hagyományos, közösségileg létrehozott dalok jelentős részét tartalmazza. De Miss Baez kifejezetten a faji előítéletek és a militarizmus ellen szólal fel, és az új dalok legjobbjait énekli. Sőt, tiszta, átható hangja és nyílt, őszinte viselkedése csodálói számára egy hűvös integritási szigetet szimbolizál egy olyan társadalomban, amelyet Malvina Reynolds népdalíró egyik dalában “kis dobozokból” jellemzett.,”(“És a fiúk bemennek az üzletbe / és összeházasodnak és családot nevelnek / dobozokban, amik ticky giccses / és mind egyformák.”) A népzenei mikrokozmosz második—és egyben legbefolyásosabb—demiurgusa Bob Dylan, aki szintén huszonhárom éves. Dylan hatása volt a nagyobb, mert ő egy író dalok, valamint egy előadóművész., Olyan kompozíciói, mint a” fúj a szélben”,” a háború mesterei”,” ne gondold kétszer, rendben van”, és” csak egy gyalog a játékukban “sok más előadó repertoárjának részévé váltak, köztük Miss Baez, aki elmagyarázta:” Bobby azt fejezi ki, amit én—és sok más fiatal—érzek, amit mondani akarunk. A legtöbb “tiltakozó” dal a bombáról, a faji előítéletről és a megfelelőségről hülye. Nincs szépségük. De Bobby dalai olyan erősek, mint a költészet, és olyan erősek, mint a zene. És Istenem, hogy tud énekelni az a fiú!,”Dylan hatásának másik oka a személyiségének egyedülálló ereje. Dylan úgy néz ki és viselkedik, mint Huck Finn és egy fiatal Woody Guthrie fúziója. Mind a színpadon, mind a színpadon úgy tűnik, hogy alig képes visszatartani csodálatos energiáját. Pete Seeger, aki negyvenöt éves korában az amerikai népzene egyik véne, nemrégiben megjegyezte: “Dylan talán az ország legkreatívabb trubadúrává válhat—ha nem robban fel.,”
Dylan mindig informálisan öltözött-az a lehetőség, hogy valaha is nyakkendőben látják, olyan távoli, mint az a lehetőség, hogy Miss Baez estélyi ruhában fog fellépni—és a birtokai kevés, a legsúlyosabb közülük motorkerékpár. Vándor, Dylan gyakran úton van, hogy több tapasztalatot keressen. “Sokat megtudhat egy kisvárosról, ha a medencéje körül lóg” – mondja. Mint Miss Baez, a legtöbb idejét magának tartja., Csak alkalmanként dolgozik, és az év hátralévő részében utazik, vagy rövid ideig a menedzsere, Albert Grossman tulajdonában lévő házban tartózkodik a New York-i Bearsville—ben-egy Woodstock melletti kisvárosban, körülbelül száz mérföldre északra New York Citytől. Ott Dylan dalokat ír, verseket, színdarabokat és regényeket ír, motorozik és barátaival beszélget. Időről időre New Yorkba jön, hogy felvegye a Columbia Records-ot.,
néhány héttel ezelőtt Dylan meghívott egy felvételi ülésre, amely este hétkor kezdődött egy Columbia stúdióban, a Hetedik sugárúton, az ötven másodperces utca közelében. Mielőtt megérkezett, egy magas, sovány, nyugodt ember jött a harmincas évei elején, és bemutatkozott nekem Tom Wilson, Dylan lemezproducereként. Két mérnök csatlakozott hozzá, és mindannyian bementünk az irányítóterembe., Wilson egy hosszú, széles asztalnál állt a mérnökök között, ahonnan egy tágas stúdióba nézett, balra magas mikrofonokkal, közvetlenül előtte pedig egy zenei állványt, két mikrofont és egy függőleges zongorát tartalmazó enklávé, amelyet egy nagy képernyő indított el, amely részben megvédte Dylant, amikor énekelt, a hang minőségének javítása érdekében. “Fogalmam sincs, mit fog felvenni ma este” – mondta Wilson. “Ez mind olyan dolog, amit az elmúlt néhány hónapban írt.,”
megkérdeztem, hogy Dylan adott-e valamilyen problémát a felvétel rendezőjének.
“a fő nehézség az volt, hogy mike technikát dobáltam bele” – mondta Wilson. “Régen izgatott volt, sokat mozgott, majd túl messzire hajolt, hogy a mike felbukkanjon. Eltekintve attól, hogy, az alapvető probléma vele az volt, hogy megteremtse a fajta beállítás, amelyben ő nyugodt. Például, ha ez a képernyő zavarná, elvenném, még akkor is, ha el kell veszítenünk egy kis minőséget a hangban.”Wilson az ajtó felé nézett., “Kissé aggódom a ma este miatt. Egy teljes albumot fogunk csinálni egy munkamenetben. Általában nem sietünk ennyire, de ennek az albumnak készen kell állnia a Columbia őszi értékesítési kongresszusára. Kivéve az ilyen különleges alkalmakat, Bobnak nincs meghatározott ütemezése a felvételi dátumokról. Úgy gondoljuk, elég fontos ahhoz, hogy felvegye, amikor a stúdióba akar jönni.”
öt perccel hét után Dylan belépett a stúdióba, egy kopott gitár tokot hordozva., Sötét szemüvegen volt, haja sötétszőke és göndör volt, néhány hétig nyilvánvalóan nem vágták le, kék farmerben, fekete mezben és sivatagi csizmában volt öltözve. Vele volt fél tucat barátja, köztük Jack Elliott, a Woody Guthrie hagyomány népi énekese, aki szintén kék farmerben és sivatagi csizmában volt öltözve, plusz egy barna kordbársony ing és egy jaunty cowboy kalap. Elliott két üveg Beaujolais-t vitt magával, amelyet most átadta Dylannek, aki óvatosan a képernyő közelében lévő asztalra tette őket., Dylan kinyitotta a gitártokot, elővett egy hurkolt drót harmonikatartót, a nyakába akasztotta, majd odament a zongorához, és gördülő, dudoros stílusban kezdett játszani.
” tehetsége szélesebb, mint mutatja ” – mondta Wilson. “Egyfajta felhalmozza őket. Visszamész a három albumához. Minden alkalommal nagy ugrás van az egyikről a másikra—az anyagban, a teljesítményben, mindenben.”
Dylan mosolyogva lépett be a vezérlőterembe., Bár ő hevesen vádló társadalom felé nagy, miközben ő végzi, ő leginkább megjelölt offstage jellemző szelídség. Gyorsan, de halkan beszél, és türelmetlenül várja, hogy világossá váljon. “Ma este jót fogunk csinálni” – mondta Wilsonnak. “Ígérem.”Felém fordult, és folytatta:” itt nincsenek ujjal mutogató dalok sem. Azok a feljegyzések, amiket már készítettem, mögéjük állok, de ezek közül néhány beugrott a helyszínre, hogy meghallgassák, és sok minden azért volt, mert nem láttam, hogy más is ilyeneket csinálna., Most sok ember csinál ujjal mutogató dalokat. Tudod-rámutatva, hogy minden dolog, ami rossz. Én, nem akarok többé embereknek írni. Tudod-légy szóvivő. Ahogy egyszer írtam Emmett Till-ről az első személyben, úgy téve, mintha ő lennék. Mostantól kezdve belülről akarok írni, és ehhez vissza kell térnem az íráshoz, mint régen, amikor tíz éves voltam—minden természetes módon jön ki. Úgy szeretek írni, hogy úgy jöjjön ki, ahogy sétálok vagy beszélek.”Dylan homlokát ráncolta. “Nem mintha még sétálnék vagy beszélnék, ahogy szeretnék., Még nem hordom magam úgy, ahogy Woody, Big Joe Williams és Lightnin ‘ Hopkins. Remélem, hogy egy nap, de ők idősebb. Eljutottak oda, ahol a zene eszköz volt számukra, egy módja annak, hogy többet éljenek, egy módja annak, hogy jobban érezzék magukat. Néha jobban érzem magam a zenével, de máskor még mindig nehéz aludni éjszaka.”
egy barátja besétált, és Dylan elkezdett morogni egy interjúról, amelyet a hét későbbi részében rendeztek neki., “Utálok nemet mondani, mert végül is ezeknek a srácoknak feladatuk van” – mondta türelmetlenül rázva a fejét. “De zavar, hogy az első kérdés általában kiderül ,hogy” dél felé megy, hogy részt vegyen bármelyik polgári jogi projektben? Megpróbálnak beilleszkedni a dolgokba. Voltam már lent, de nem megyek le csak azért, hogy egy picket táblát tartsak, hogy lefotózzanak. Sok gyereket ismerek a S. N. C. C.-ben, tudod, a diák erőszakmentes Coördináló Bizottság. Ez az egyetlen szervezet, amelynek szellemileg is része vagyok. Az N. A. A. C. P. egy rakás öregfiú., Rájöttem, hogy jön közvetlenül a kapcsolatot néhány ember benne. Nem értettek meg. Engem akartak felhasználni valamire. Mindenki letette. Néha nem tudod, hogy valaki azt akarja-e, hogy tegyen valamit, mert letette, vagy azért, mert nagyon szereti, hogy ki vagy. Borzasztóan bonyolult, és a legjobb, amit tehetsz, hogy beismered.,”
visszatérve a stúdióba, Dylan a zongora előtt állt, és saját új dalai egyikéből énekelt kíséretet:
“valódi vagy, baba vagy csak a polcon vagy csak a polcon?
mélyen a szemedbe nézek, de csak magam látom.
Ha megpróbálsz dobni, már eldobtam.
Ha megpróbálsz elveszíteni, már elveszett vagyok. . . .,”
megérkezett Dylan másik barátja, három gyermekével, négy-tíz éves korukban. A gyerekek a stúdió körül versenyeztek, amíg Wilson ragaszkodott ahhoz, hogy viszonylag korlátozottak legyenek a vezérlőterembe. Tíz perctől nyolcig Wilson megelégedésére ellenőrizte a hangegyensúlyt, Dylan barátai ülőhelyeket találtak a stúdió falai mentén, Dylan pedig kifejezte készségét—valójában, vágyakozás—kezdeni. Wilson, az irányítóteremben, előrehajolt, egy stopperóra a kezében., Dylan mély lélegzetet vett, hátradobta a fejét, és belevetette magát egy dalba, amelyben gitáron és harmonikán kísérte magát. Az első felvétel rongyos volt; a második mind nyugodtabb, mind élénkebb volt. Ezen a ponton, Dylan, mosolyogva, egyértelműen úgy tűnt, hogy bízik abban, hogy képes egy egész albumot készíteni egy éjszaka alatt. Ahogy beköltözött a következő számok, támaszkodott elsősorban a gitár támogatást, kivéve felkiáltó írásjelek a harmonika.,
miután átnéztem Dylan új dalszövegeinek egy példányát, amelyet Wilsonnak adott át, megfigyeltem Wilsonnak, hogy valóban alig volt társadalmi tiltakozás dal a gyűjteményben.
“Ezek a korai albumok rossz ötletet adtak az embereknek” – mondta Wilson. “Alapvetően minden maradandó népzene hagyománya. Úgy értem, nem annyira a tiltakozás énekese, mint inkább az emberek iránti aggodalom énekese. Nem kell mindig Medgar Eversről beszélnie, hogy hatékony legyen., Csak egy egyszerű kis történetet mondhat el egy srácról, aki egy nő elől elmenekült.”
három szám felvétele után az egyik mérnök azt mondta Wilsonnak: “ha meg akarsz próbálni egy másikat, jobb eredményt érhetünk el.”
” nem.”Wilson megrázta a fejét. “Dylannel el kell fogadnod, amit kaphatsz.”
a stúdióban Dylan, kissé előre hajlott alakjával, éppen a képernyő előtt állt, és fülhallgatón keresztül hallgatta a lejátszást. Egy hangszeres átjáró alatt kezdte levenni a fülhallgatót, de aztán megszólalt a hangja, és vigyorgott, majd kicserélte őket.,
a mérnök ismét motyogott, hogy talán jobb lesz, ha Dylan még egyszer átfutja a számot.
” felejtsd el ” – mondta Wilson. “Nem gondolja az ortodox felvételi technikákat, amikor Dylannel foglalkozik. Meg kell tanulnod, hogy olyan szabad legyen az üveg ezen oldalán, mint ő odakint.”
Dylan egy dalt írt arról, hogy egy férfi elhagyja a lányt, mert nem volt hajlandó olyan legyőzhetetlen hősnek és mindenre kiterjedő szolgáltatónak lenni, akit akart. “Nem engem keresel, kicsim” – énekelte véglegesen.,
lejátszás közben csatlakoztam Dylanhez a stúdióban. “A dalok eddig úgy hangzik, mintha valódi emberek lennének benne” – mondtam.
Dylan meglepettnek tűnt, hogy szükségesnek tartottam a megjegyzést. “Vannak. Ez teszi őket olyan ijesztővé. Ha még nem éltem át, amiről írok, a dalok nem érnek semmit.”Az egyik dalán keresztül folytatta, hogy bonyolult beszámolót nyújtson a Spanyol Harlemben zajló viharos szerelmi viszonyról, és végül megkérdezte egy barátját: “megértetted?- A barát lelkesen bólintott., – Nos, én nem-mondta Dylan nevetve, majd szomorú lett. “Nehéz szabad lenni egy dalban—mindent behozni. A dalok annyira korlátozottak. Woody Guthrie egyszer azt mondta nekem, hogy a daloknak nem kell rímelniük—hogy nem kell ilyesmit tenniük. De ez nem igaz. A dalnak valamilyen formában kell lennie ahhoz, hogy beleférjen a zenébe. Meg lehet hajlítani a szavakat és a mérőt, de valahogy mégis illeszkednie kell. Egyre szabadabb vagyok az általam írt dalokban, de még mindig korlátozottnak érzem magam. Ezért írok sok verset-ha ez a szó. A költészet saját formát ölthet.,”
ahogy Wilson jelezte a következő szám kezdetét, Dylan feltette a kezét. “Csak egy cigit akarok gyújtani, hogy ott lássam, miközben énekelek” – mondta, és vigyorgott. “Nagyon neurotikus vagyok. Biztonságban kell lennem.”
tíz-harminc, hét dalt rögzítettek.
“Ez a leggyorsabb Dylan dátum még,” Wilson mondta. “Régen minden lógott a mikrofonok. Most már profi.,”
Dylan több barátja is megérkezett a hét dal felvétele közben, és ekkor négyen ültek a vezérlőteremben Wilson és a mérnökök mögött. A többiek szétszóródtak a stúdióban, az asztal segítségével, amely a Beaujolais palackjait tartotta alapjuknak. Kinyitották az üvegeket, és időnként kiöntöttek egy italt egy papírpohárba. A három gyerek még mindig rettentően jelen volt, és miután a legkisebb hirtelen berobbant a stúdióba, tönkretette a felvételt. Dylan gúnyos haragban fordult a fiatal ellen. “Ki foglak dörzsölni” – mondta., “Megkereslek és porrá változtatlak.”A fiú kuncogott, és visszarohant az irányítóterembe.
ahogy az este folytatódott, Dylan hangja egyre élesebbé vált. Énekének dinamikája kifejezettebbé vált, lágy, intim részek, amelyeket hirtelen heves volumennövekedés követ. A gitár könyörtelen, vezetési ütését gyakrabban egészítették ki a harmonika hülyeségei.
” Ez az, amit kapott ” – mondta Wilson, látszólag magának., “Mostanra ez a gyerek már kinőtte Thelonious Monkot és Miles Davist” – folytatta. “Egy teljesen új generációval beszél. És nem csak itt. Most járt Angliában. Állandó szobája csak a Royal Festival Hallban volt.”
Dylan elkezdte a “Chimes of Freedom” című dalt.”Az egyik négy barátja a vezérlőteremben—egy sovány, szakállas ember—hirdette,” Bobby beszél minden letette személy az egész világmindenségben.”Három társa komolyan bólintott.,
a következő kompozíció, a “Motorpsycho Nitemare” a farmer, a lánya és az utazó ügynök szüreti meséjének mordánsan szatirikus változata volt. Számos hamis kezdet volt, nyilvánvalóan azért, mert Dylannek nehézségei voltak a dalszövegek olvasásával.
“ember, tompítsa a fényeket” – tanácsolta a szakállas Barát Wilsonnak. “Nyugodtabb lesz.”
“a légkör nem az, amire szükségünk van” – válaszolta Wilson, anélkül, hogy megfordult volna. “Olvashatóság, amire szükségünk van.”
a lejátszás során Dylan figyelmesen hallgatta, az ajkai mozogtak, a jobb kezében pedig egy cigaretta lógott., Rövid szünet következett, amelynek során Dylan azt kiáltotta: “Hé, szükségünk lesz még egy kis borra!”Két barátja a stúdióban bólintott és elment.
a felvétel folytatása után Dylan továbbra is keményen és lelkiismeretesen dolgozott. Amikor egy felvételre készült, vagy lejátszást hallgatott, úgy tűnt, hogy teljesen el tudja vágni magát a beszélgetés és a humoros mellékjáték örvényeitől, amelyeket barátai kevertek a stúdióban. Időnként, amikor egy vonal különösen tetszett neki, nevetésbe kezdett, de gyorsan visszatért az üzletbe.,
“Most liberális vagyok, de bizonyos mértékig” – Dylan a dal felénél rajzolt. “Azt akarom, hogy mindenki szabad legyen. De ha azt hiszed, hagyom, hogy Barry Goldwater beköltözzön a szomszédba, és elveszi a lányomat, biztos őrültnek tartasz. Nem engedném, hogy a kubai farmokért csinálja.”Széles körben mosolygott, és Wilson és a mérnökök nevettek. Hosszú dal volt, és a vége felé Dylan megingott., Még kétszer megpróbálta, és minden alkalommal, amikor megbotlott a zárás előtt.
“hadd csináljak még egy dalt” – mondta Wilsonnak. “Visszajövök erre.”
” nem ” – mondta Wilson. “Fejezd be ezt. Felakasztasz minket a rendelésre, és ha nem szerkeszteni jöttem, a másik macska össze fog keveredni. Csak tegye be az utolsó rész betétjét.”
“kezdjen az elejétől, ember” – mondta a Wilson mögött ülő négy barát egyike.
Wilson megfordult, bosszúsnak tűnt. “Miért, ember?”
“nem kezd el mesélni egy történetet a nyolcadik fejezettel, ember” – mondta a barát.
“Ó, ember” – mondta Wilson., “Milyen filozófia ez? Felvételünk van, nem életrajz írása.”
mint tiltakozó obbligato folytatódott Wilson mögött, Dylan, elfogadva Wilson tanácsát, énekelte a betétet. Szakállas barátja csendben felkelt, és egy négyzetet húzott a levegőbe Wilson feje mögött.
más dalok, többnyire elveszett vagy félreértett szerelem, követték. Dylan most fáradt volt, de megtartotta jó humorát. “Ezt az utolsót” a hátsó Oldalaimnak “hívják” – jelentette be Wilsonnak., Úgy tűnt, hogy kifejezi a jelenlegi vágy, hogy távol “ujj-mutat”, és írjon akutan személyes anyag. “Ó, de akkor sokkal idősebb voltam” – énekelte refrénként -, most fiatalabb vagyok.”
egy-harminc, az ülés véget ért. Dylan tizennégy új dalt rögzített. Beleegyezett, hogy egy hét múlva újra találkozik velem, és beavat a hátterébe. “A hátterem azonban nem olyan fontos” – mondta, amikor elhagytuk a stúdiót. “Ez az, ami most vagyok, az számít.”