bár igaz, hogy mind a gleccserek, mind a jégtáblák nagy tömegű jég, amely képes megtalálható a sarkvidéki régiókban, jelentős különbség van közöttük. Alapvetően a gleccserek szárazföldről származnak, a jégtáblák nyílt vízben alakulnak ki, és a tengeri jég egyik formája.,
a gleccserek a hó vagy más szilárd csapadék átkristályosodásával alakulnak ki, amely még az olvadási időszakban sem olvad jelentősen. A lehullott hó sok éven át (a hőmérséklettől és a nedvességtől függően) jéggé tömörül. A gleccser a tövénél lévő olvadékvíz újrafagyasztásából is tömegeket nyerhet. Bár a gleccsereket főként havazás táplálja, az eső, a jégeső, a jégeső és a felhőszakadás következtében is növekedhetnek; a lavinák a gleccserhez is hozzájárulhatnak., A gleccserek a sarkvidéki területeken, az Antarktiszon, valamint a magas hegyekben találhatók mérsékelt, sőt trópusi éghajlaton. A gleccsereket, amelyek folyamatos lapokban terjednek ki, és nagy földmaszkot fednek le, mint például az Antarktisz vagy Grönland, jéglapoknak nevezik. Ha hasonlóak, de kisebbek, akkor jégsapkáknak nevezik őket. A gleccserek, amelyek mozgásukat irányítják, hegyi gleccserek, azok, amelyek a gleccserek lábánál sík talajon terjednek, piedmont gleccserek, és azok, amelyek egy gleccser régióból az óceánra terjednek, jégpolcok.,
a jégtáblák viszont fagyasztott tengervízből készülnek. Nyugodt körülmények között a frazil nevű kristályok Leveses szuszpenziója lefagy, hogy lapokat képezzen, majd tovább növekszik az alsó fagyasztási eljárással, amelyet kongelációnak neveznek. Turbulens körülmények között a frazil kristályok palacsintákba gyűjtenek. Ahogy nőnek, megvastagodnak és egymásra rakódnak, végül jégtáblákat képeznek. A jégtáblák meglehetősen mozgékonyak és sodródnak az óceán felszínén. Az antarktiszi-óceánban a jégtáblák összetétele és életciklusa eltér a Jeges-tengerben megszokottól.