kérdés: “mit jelent, hogy Isten harcolni fog a csatáinkkal (Exodus 14: 14; Mózes 1:30)?”
válasz: hogy Isten harcolni fog a csatáinkkal, azt jelenti, hogy nem kell szenvednünk, aggódnunk vagy elriasztanunk, amikor rossz dolgok történnek az életünkben. Amikor úgy tűnik, hogy egy helyzet reménytelen, vagy a kérdéses ügy túl nyomasztó, kísértés lehet, hogy kételkedjünk Istenben. De a keresztényeknek emlékezniük kell arra, hogy nincs olyan probléma, amely túlmutatna Isten szuverén gyermekeinek gondozásán., Megígérte, hogy gondoskodik rólunk (Filippi 4: 19), jó terveket készít nekünk (Jeremiás 29:11), és mérhetetlenül szeret minket (Róma 8:37-39).
Az Exodus 14: 14-ben Mózes azt mondja Izrael gyermekeinek: “az Úr harcolni fog érted; csak nyugalomra van szükséged.”Abban a pillanatban a Vörös-tenger szélén álltak, a tenger előtt, és az egyiptomi hadsereg mögött. Az izraeliták látszólag lehetetlen helyzetben vannak, de maga az Úr hozta ezt a helyzetet. Isten volt az, aki megkeményítette a fáraó szívét, hogy folytassa a menekülő rabszolgákat (Exodus 14:4, 8)., Miért tenne ilyet Isten? A Biblia néhány okot ad: mert Isten világossá akarta tenni Egyiptom számára, hogy ő az Úr, hogy dicsőséget szerezzen a fáraó felett (Exodus 14:4). És mert Isten meg akarta tanítani Izraelt, hogy ő a Szabadítójuk (Exodus 6:6) és az üdvösségük (Exodus 14:13). Ők képtelenek voltak egyedül elmenekülni a helyzetből—csak arra kellett várniuk, hogy Isten a nevükben mozogjon (vö. Zsoltárok 27:14). Az egyiptomiak és az izraeliták közötti harc valójában az egyiptomiak és az Úr között zajlott (Exodus 14:4).,
Az Exodus-beszámolóból levonható tanulságok erősek és életváltoztatóak lehetnek. Amikor a keresztények bíznak Istenben, hogy harcoljanak a csatáikkal, lehetővé teszi számukra, hogy megkerüljék azt, ami gyakran kíséri a konfliktusokat, azaz a pánikot, a félelmet és a reménytelenséget (Exodus 14:11-12). Vannak idők, amikor egyáltalán nem látjuk a problémát, csakúgy, mint Izrael, amikor sarokba szorították őket. Nagyon valószínű, hogy az izraeliták egyike sem gondolta volna, hogy a hatalmas tenger kettészakad a közepén, biztosítva a menekülési utat., Amikor a keresztények hisznek Isten szavában (2krónikák 20:17), megtudják, hogy egyetlen csata sem túl félelmetes vagy monumentális ahhoz, hogy Isten kezelje (Józsué 1: 5).
Mózes áttekintést ad Izrael néhány történelméről a Mózes 1. könyvében. Összefoglalójában arra emlékezteti őket, hogy mennyire fontos, hogy az ígéret földjének szélén legyen bátorságuk és bízásuk Istenben. Negyven évvel korábban az izraeliták kémkedtek a föld után, és arra a következtetésre jutottak, hogy nem tudnak felmenni a kánaániták ellen, akik túl nagyok és túl erősek voltak (szám 13:31-33)., Ennek a nemzedéknek a hitetlensége miatt nem engedték be őket az Ígéret Földjére. Mózes azt mondja az új nemzedéknek, hogy kerülje el atyáik bizalmatlanságát: “ne félj; ne félj tőlük. Az Úr, a te Istened, aki előtted megy, harcolni fog érted, ahogy Egyiptomban tette, a te szemeid előtt” (Mózes 1:29-30). Ahogy Isten népe engedelmeskedett a hitben, minden alkalommal diadalt találtak. “A győzelem az Úron múlik” (Példabeszédek 21:31).,
Izrael, mint sok keresztény ma, elfelejtette azokat a korábbi csatákat, amelyeket Isten egész úton harcolt értük (lásd Mózes 2:7). Az izraelita kémek “óriásokat” láttak a földön (szám 13: 33, NKJV), ahogyan A keresztények ma is “óriási” akadályokat, komplikációkat és problémákat látnak, amelyek túl nagynak tűnnek ahhoz, hogy meghódítsák őket. Ha hagyjuk, hogy az” óriások ” ellopják a hitünket, csak a vereséget és a bizonyosság hiányát hagyja az Istenben, aki minden problémát irányít, annak mérete ellenére (Róma 8:28).,
Isten irányítja, de ez nem jelenti azt, hogy A keresztények elkerülhetik a csatákat—valójában a Biblia az ellenkezőjét állítja (2timótheus 3:12). “A szenvedés kitartást eredményez, a kitartás pedig jellemet, a karakter pedig reményt teremt” (Róma 5:3-4). Ahhoz, hogy egy hívő kitartással, jellemgel és reménnyel éljen, fel kell vennünk a páncélunkat (Efézus 6:10-17), és bíznunk kell a Szabadítóban. “Nem bízunk a testben” (Filippi 3:3). Bízunk Istenben, aki harcolni fog a csatáinkkal, és biztonságban hazavisz minket (Júdás 1: 24-25)., “Van, aki a szekerekben és van, aki a lovakban bízik, de bízunk az Úr, a mi Istenünk nevében” (Zsoltárok 20: 7).