jelölt “adósság rabszolgaság” által kritikusai azt, adósság peonage egy általános kifejezés több kategóriába kényszerített vagy ellenőrzött munkaerő eredő haladás pénz vagy áruk egyének vagy csoportok, akik találják magukat képtelen vagy nem hajlandó visszafizetni adósságukat gyorsan. Ennek következtében kötelesek a hitelezőnek vagy megbízottainak az adósság visszafizetéséig tovább dolgozni, és gyakran további kölcsönfelvételre kényszerítik őket, vagy megállapodnak más kötelezettségekkel vagy összefonódásokkal., A hagyományos nézet szerint ezek az egykor eladósodott személyek-akár a nem megfelelő bérek, akár a munkáltatói csalások miatt-szolgaságra, elméletben pedig arra korlátozódtak, hogy nem tudják elhagyni azt a munkahelyet, amelyre szerződtek.
az Ilyen peonages általában megtalálható a társadalmak mély osztály vagy társadalmi megosztottság, amely elitet, annak ellenére, hogy a munkaerőhiány, képesek arra, hogy korlátozza a mozgást, néha az úgynevezett csavargás törvények, valamint, hogy ellenőrizzék az egyéni vagy a jog, hogy a migráció, vagy a repülés, felrúgta a tartozások, valamint a hivatalos tiltakozás ellen, a feltételek, korlátozott vagy tiltott., Egyes megfigyelők az adósságot olyan paternalista társadalmakkal társították, amelyekben a bérmunka még nem vált domináns formává.
a honfoglalás után és a bennszülött lakosság nyilvánvaló és hirtelen hanyatlásával szembesülve az új kolóniák európai uralkodói elhagyták a korai évek váratlan intézkedéseit, és a kereskedelmi mezőgazdasághoz és bányászathoz szükséges munka formálisabb megszervezésére törekedtek. Ahol az indiánok túlélték, általában legalább kezdeti hozzáférést biztosítottak a megélhetésükhöz szükséges erőforrásokhoz., Ezért a felkínált feltételek mellett ellenálltak a betolakodóknak való munkavégzésnek, felszólították az államot, és kényszerítő intézkedések elfogadására kötelezték a munkáltatókat. Ezek közé tartozott az indiai rabszolgaság( amelyet 1550 körül eltöröltek a birodalmak fő területein) és az afrikai rabszolgaság, a kényszerített bérmunka (repartimientos vagy mitas), valamint az adósság peonage vagy szolgaság. Tilalmak adelantos (előlegek) indiánok jelennek meg a harmadik negyedévben a tizenhatodik században. Az indiánok elkapásának kedvenc helyei a piacvárosok bejáratánál vagy az egyházi ajtóknál voltak a kötelező részvétel napján., A tizenhetedik század végén és azt követően, hogy az encomienda és a draft-labor rendszerek csökkentek, a munkaerőhiány okozta indiai népesség csökkenése romlott, és az új haciendas és textil obrajes keresett rezidens munkaerő. A rabszolgaság és a kényszermunka folytatódott a birodalom peremén, a felső-Perui bányaiparban, amely a mitákra támaszkodott a függetlenségig, valamint az alföldi ültetvényeken, ahol a Fekete Rabszolgaság dominált., Ahogy a lakosság felépült, és a gazdaság és a társadalom stabilizálódott, azonban az általános tendencia kedvezett a munkaerő mobilizálásának és ellenőrzésének, hogy az idő múlásával egyre kevésbé kényszerítő formákról, beleértve az adósság peonage-t is.
ahogy fejlődött, a gyarmati adósság peonage számos munkaerő-felvételi rendszert ölelt fel. Szezonális formában a toborzók pénzt vagy árukat (enganche) fejlesztettek ki arra, hogy indítsák az indiánokat és a parasztokat, általában a Felvidékről, hogy az Alföldre menjenek, hogy a betakarítási szezont monokulturális ültetvényeken dolgozzák., A pénz előlegei vagy a megmunkálandó áruk szintén a tizennyolcadik századi derramas vagy repartos de efectos sok “kiadása” mögött álltak.
A Mezoamerika és az Andok hegyvidékein, a megélhetési falvakban és a közeli ültetvényeken gyakran szimbiózisban éltek. A nagy földbirtokosok előnye volt, hogy megbízható munkaerővel rendelkeztek, amelyekért az ültetési, gyomlálási és betakarítási időszakon kívül nem voltak felelősek. A falubeliek hasznosnak találták a nagy birtokot a tisztelegéshez és egyéb kötelezettségekhez, valamint a pénzvásárláshoz., Gyakran a kötvény sok kis adósság volt a földtulajdonosoktól a parasztokig. Adósság peonage, mitas, derramas stb., a gyarmati időszaktól a huszadik századig folytatódott, bár a tudósok most úgy vélik, hogy a gyarmati peonage, a legtöbb területen, messze nem volt olyan átható és domináns, mint korábban gondolták.
a tizenkilencedik és huszadik században az adósságállomány új formákat öltött., Az új nemzetek elszigetelt vagy peremterületein, különösen semidesertsben vagy dzsungelben, a helyi földtulajdonosok és politikai főnökök nagyon erősek lettek, bányáik vagy haciendasuk a tienda de raya-n keresztül képesek voltak munkát toborozni és irányítani, egy olyan rendszer, amelyet a “vállalati üzlet” és a “futó lap jellemez.”Egyes helyeken a magánrendőrség megakadályozta a menekülést; másokban a nemzeti hadsereg vagy a rendőrség együttműködött a menekülők üldözésével és megbüntetésével., A gumiültetvények különösen híresek voltak, a kolumbiai és perui Putumayo régió, valamint Chiapas, Tabasco és a Mexikói Campeche pedig botrányos brutalitások színterei voltak, amelyeket a kormány közömbössége vagy együttműködése támasztott alá. Noha ezekben az esetekben az adósság lehetett a munkavállalók fogva tartásának hivatalos kifogása, a körülmények inkább olyanok voltak, mint a brutális erő által támogatott chattel rabszolgaság.
a rabszolgaság eltörlése a tizenkilencedik században problémát okozott a helyettesítő munkaerő megtalálásában, az adósság pedig a használt eszközök közé tartozott., Cukor ültetvények Kubában, a Dominikai Köztársaság használt adósság finanszírozására Colonos keresztül a holt szezon számukra a pénzeszközöket vesz vetőmag, berendezések, valamint a napi szükségletek, miközben várt a zafra (betakarítás) a bérelt parcellákat, amelyek közül néhány nagy, virágzó. Variációk adósság peonage még felszínre időről időre a huszadik század végén, különösen a szegényebb nemzetek.
Az Akadémiai vita a régi nézet elhagyásához vezetett, miszerint az adósságmunka monolitikusan kizsákmányoló és durva volt., A gyarmati időszakban a falusiak néha előnyben részesítették a faluban vagy az encomiendában az élet nehézségeit. Az Országos időszakban a munkáltatók által nyújtott hitelek egyike volt azon kevés lehetőségnek, hogy a szegények pénzt szerezzenek fejlesztésekre.
Amennyiben elit elvesztette a kohéziós, illetve versengett kevés a munka, amikor a vidéki rendőrség néhány pedig hatástalan, küldöncök lehet körülnézni olcsón, menekülj a hitelezők büntetlenül, s így az egyes tárgyalási alap., Meg kell tehát állapítani, hogy a kizsákmányolás és a szolgaság számos formája és foka között az adósságállomány az idő és a tér folyamán széles körben változott.
újabb kutatások, például az észak-közép-mexikói (A Bajío) és a part menti Peru, azt javasolta, egy másik képet, különösen a tizenkilencedik században. A vidéki szegények bérjövedelmének szükségessége és a készpénzszektorban való munkavégzési hajlandóságuk drámaian megnőtt, mivel a népesség növekedése és a földveszteség a késő gyarmati és korai nemzeti időszakokban megnehezítette a megélhetést, a túlélés pedig kevésbé volt biztos., A nyomás szerelés, s egyre több család munkát keres, azokat képes megszerezni az állandó munka, élelmiszer, előnyös árak a haciendas pedig, akik futhatnak fel tartozások a hacienda áruház, messze látni az állapotuk, mint a “rabszolgaság” érezték magukat a munkaerő-arisztokrácia, valamint azok a társaik, irigyelte őket, mint olyan. Ha a munkavállaló elégedetlen volt a helyzetével,vagy a hacienda a munkavállalóval, mindig nagy számú föld volt-rövid, kétségbeesett parasztok és “szabad” munkások készen álltak a helyükre., A rettegett büntetés az ingatlanból való kiutasítás volt, a haciendák pedig kevés erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy visszahozzák azokat, akik elmenekültek, még akkor is, ha pénzzel tartoznak.
a tizenkilencedik század utolsó negyedét megelőzően a munkáltatók és az állam olyan korlátozott politikai ellenőrzést gyakorolt a vidék felett, hogy szinte lehetetlen volt a peonage érvényesítése az egyénekre vagy az aktívan ellenállt lakosságra., Ahol-például Dél-Mexikóban és Chiapas-ültetvényesek függött szezonális munkaerő levonni ép bennszülött falvak helyett a munkavállalók rezidens az ingatlan, az indiánok ragaszkodás a hazai közösségek megkönnyítette mozgósítás és ellenőrzés, de peonage maradt nagyrészt önkéntes.
az adósságszolgálatosság súlyosságának határértéke, amelyben az extragazdasági kényszer dominált, a tizenkilencedik század végén Guatemalában végrehajtott akaratlan peonage volt., A törvények célja, hogy a munkavállalók export kávé termelés, Guatemala indiánok szembe a választás az “önkéntes” szerződések igénylő több hónapos munkaerő évente nagyon alacsony bérek az export ültetvények vagy ismételt stints kényszermunka (mandamientos) által követelt ültetvényesek és mozgósított az állam. A közvetlen kényszerítés veszélye az egyéneket az adósságszerződésekbe szorította, amelyek az egyetlen, és ez a tökéletlen védelmet nyújtották az ilyen tervezetektől.,
adósság peonage, azonban, hogy önkéntes vagy akaratlan, inkább egy drága és nehézkes formája munkaerő-mozgósítás, amely előírja, hogy a munkáltatók folytatni könyveiket nagy mennyiségű “halott” tőke elkötelezett előlegként, és egyes esetekben, hogy foglalkoztat számos toborzók és rendőri ügynökök, amelyek mindegyike hozzá a munkaerőköltségek., A huszadik század elején, a népesség növekedése a legtöbb területen Latin-Amerika, együtt csökkenő rendelkezésre álló források, hogy a vidéki lakosság, illetve az új “kell”, hogy lehet elégedett, csak a pénz, volt egyszer nyomja meg a rajz egyre több az egyének, a szabad szülés, anélkül, hogy szükség van a nagy előleg vagy adósság kényszer.
Lásd még: Mita; Obraje; Repartimiento; cukoripar.
bibliográfia
Silvio Zavala, “Orígenes coloniales del peonaje en México,” in El trimestre económico 10, no. 4 (1943-1944): 711-748.,
Friedrich Katz,” Labor Conditions on Haciendas in Porfirian Mexico: Some Trends and Tendencies, ” in Hispanic American Historical Review 54, no. 1 (1974): 1-47.
Kenneth Duncan és Ian Rutledge, eds., Latin-amerikai föld-és Munkáspárt (1977).
Peter Blanchard, ” a munkavállalók toborzása a perui Sierra-ban a századfordulón: az Enganche rendszer, az Amerika-közi gazdasági ügyekben 33, 3. szám (1979): 63-83.
David McCreery, “Debt Servitude in Rural Guatemala, 1876-1936,” in Hispanic American Historical Review 63, no. 4 (1983): 735-759.,Roger Plant, Sugar and Modern Slavery: A Tale of Two Countries (1987).
további bibliográfia
Dore, Elizabeth. A modernitás mítoszai: Peonage és Patriarchátus Nicaraguában. Durham: Duke University Press, 2006.
Figueira, Ricardo Rezende. Kilépve a saját árnyékából: adósság rabszolgaság a kortárs Brazíliában. Rio de Janeiro: Civilização Brasileira, 2004.
Lal, Brij V., Doug Munro és Edward D. Beechert. Ültetvényesek: ellenállás és szállás. Honolulu: University of Hawaii Press, 1993.
Mora-Torres, Juan. A mexikói határ létrehozása., Austin: University of Texas Press, 2001.
Nickel, Herbert J. The Peonage in Mexican haciendas: interpretációk, források, megállapítások. Freiburg: Arnold Bergstraesser Intézet, 1997.
Castro királya, Carlos. A gumik védelme. Iquitos: CETA; Koppenhága, Dánia: IWGIA, 2005.
Yarrington. Doug. A coffee Frontier: Land, Society, and Politics in Duaca, Venezuela, 1830-1936. Pittsburgh: University of Pittsburgh Press, 1997.